10.fejezet

Nos a város valóban szép volt a maga ijesztő módján, bár ezt a négy tinédzser nem igazán tudta felfogni. Destinyék sokat meséltek Effynek és Evannek , egészen sok mindent tudtak de ezt mind valószínűleg történelem órán tanulták mert sok érdeklődést nem mutattak.

- Ez a ház pedig még az 1800-as években épült láthatóak is a szép kidolgozások a falon- mondta Anthony 

Effy elképedve hallgatta, Anthony meg csak nevetett rajta.

- Mi az?-kérdezte a lány

- Semmi csak olyan odafigyeléssel hallgatsz ,a lányokat  általában nem érdekli a tudásom csak a külsőm.

- Hát nem tudják miről maradnak le-mosolygott Effy- Nem ismerlek nagyon de az eddigi viselkedésed alapján abban biztos vagyok ,hogy egy intelligens személy vagy. Anthony nem esett zavarba csak hálás tekintettel nézett a lányra.

- Hova tűntek Evanék?-kérdezte Effy zavartan kioldozva magát a fiú csapdába ejtő tekintete elől. 

- Nem tudom- suttogta és még mindig a szemébe nézett. Effy úgy gondolta ,hogy akkor inkább fejezzék be ezt az egészet és gyorsan Anthony karját megrántva elindult egy irányba ,hogy megkeresse a bátyját. Meg is találta ott volt Destinyvel egy szobor előtt. 

- Miért tűntetek el? Későre jár szóval mennünk kéne!- állt meg kicsit kifulladva.

- Annyira egymásra koncentráltatok ,hogy inkább elhúztunk- magyarázta Evan

Destiny tekintete a kezükre tévedt , majd egy mosoly kíséretében Effyre nézett. Gyorsan elhúzta a kezét mielőtt bári rosszra gondolt volna. Gyorsan elköszöntek egy öleléssel Anthonyval a kelleténél hosszabra sikerült de ő megint csak kéjenc mosollyal vigyorgott. Evan nem értette miért lépnek le olyan gyorsan ,mindig is Effy volt a sokáig kintmaradós testvér, de beleegyezett. 

9.fejezet

Az órák gyorsan teltek ,Destinynek még nem beszélt annyira magáról ,vagy a kényesebb dolgokról, hogy örökbe fogadták stb. De nem kellet aggódnia amiatt ,hogy a lány a magánéletélről kérdezi , mert így sem állt be a szája.

Beszélgettek hobbikról , Destinynek a sportolás amit minden formában űz, de ebben az iskolában kihasználhatja a lovak iránti szeretetét és lovagolhat. Effy elmondta ,hogy ő szeret zenélni és olvasni. Gyermekkora óta tanul különféle hangszereken de a kedvence a zongora és a gitár. A zenei ízlése a két lánynak teljesen különböző. Arról ,hogy zongorázik az ember azt a következtetést vonná le ,hogy komoly zene kedvelő. Bár Effy természetesen komoly zenét is játszik, mindig húzta a szíve a rock zenékhez kiskora óta. Destiny viszont szereti ,nem játszik semmiféle hangszeren de megnyugtatónak és gyönyörűnek találja a klasszikus zenét, azt mondta ezzel az öccse is így van.

Teltek az órák, sajnos nem mindegyik  van Destinyvel csak a rajz, történelem ,és erkölcstan, amikből lehetőleg kevés van. Megbeszélték hát ,hogy találkoznak órák után. Épp sétáltak le a csigalépcsőn amikor Effy megpillantotta Evant. Evan máris észrevette.

- Effy gyertek ide!- intette őket oda magához és még pár emberhez. Láthatólag gyorsan barátkozik, ezzel Effy is így volt , nagyon sok kedves ember jár ide annak ellenére ,hogy elit suli. Bár sajnos nem olyan jó a memóriája ,hogy mindenki nevére emlékezzen. Destiny láthatólag kicsit zavarba jött Effy nem értette mitől. 

- Effy ők itt Dean ,Mike és Anthony- mutatott végig pár magas fiún. Effynek megakadt a szeme az egyiken mert nagyon ismerősnek tűnt. Főleg mert neki is fehér haja volt.- Srácok ő Effy a húgom.

- Ja ,ő pedig az enyém- mondata az Anthony nevű fehér hajú fiú.- Destiny

- Evan vagyok- intett a lánynak ,aki kissé elpirult. Effy még egy lánynak sem látta ezt a reakcióját amikor hozzászólt. Általában féltek tőle a lányok és a fiúk is. 

- Nos és úgy gondoltam megmutatom Effynek a várost- mondta Des .

- Az jó megyek én meg Evan is- villantotta meg fehér mosolyát Anthony.

- Soha sem szoktál engem elkísérni sehova ,sőt inkább kerülsz.-mérgelődött a lány. Látszólag más a kapcsolata a bátyjával ,mint az ikrével.

- Igen , de most örülhetsz a társaságomnak , és amúgy is van okom ,hogy miért menjek- kacsintott Effyre. A lány maga is meglepődött ezen , Destiny viszont a szemét forgatta.

- Utállak- mondta bátyjának

- Én is szeretlek- borzolta össze húga haját.

- Nos akkor menjünk- törte meg a megtelepedő csendet 

És akkor megindultak ,elköszöntek Deantól és Miketól, majd belevetették magukat a város hátborzongatóan gyönyörű rejtelmeibe. 

7.fejezet

Átlagos igazgatói iroda volt, mint a többi. Sajnos sokszor látogatta a régi iskolájában az e fajta helyeket. Így máris felhalmozódtak benne a rossz emlékek és érzések. Viszont az igazgató egész kedvesnek tűnt ,nem mint az a mogorva mikulás aki neki volt. Szépen volt öltözve zakó,nyakkendő stb. és a tekinte bizalmat sugárzott. Fiatalnak tűnt egy ilyen magas szerephez. Aláírtak papírokat ,és hasonló unalmas dolgokat, megkapta az órarendjét a 10-es különbözött a 11-es órarendtől amit Evan kapott.Bár Evan már 18 éves később ment suliba, így általában idősebb egy évvel az osztálytársaitól. Effy nemrég töltötte be a 16-ot ,így mostanában nem lessz mit ünnepelni. Kötelező választani lovaglás és úszás között ,mivel fél a lovaktól az úszás mellett döntött. 

- Most pedig menjenek mert mindjárt kezdődik a második óra ,sőt ha jól sejtem már elkezdődött, sok szerencsét kívánok ,és remélem jól fogják érezni magukat az iskolában.

- Köszönjük ,viszlát- mondták majd kimentek  .Katy amilyen gyorsan csak lehet már szaladt dolgozni és otthagyta őket az üres folyosón. Evannek pont a másik irányba kellett mennie így elköszönve elváltak útjaik. Lazán bekopogott ,bár az ajtó nyitva volt. Minden szem rá szegeződött ,vagy csak talán úgy érezte.

6.fejezet

,,You got hell to pay but you alredy sold your soul

It's blasphemy

But the words don't make sense no more" -zengett ébresztője ,majd dühösen kinyomva felült az ágyban.

Hamar kelt fel nehogy elkéssen ,vagy esetlegesen elaludjon ,ami meglehetősen rendszeres szokása.

- Rendben -mondta magának -csak túlélem az első napot.....talán. Itt egyenruhát hordanak a diákok, az szerencsére nincs meghatározva milyen cipőben járnak ,vagy hasonlók ,a lényeg ,hogy az egyenruha ottlegyen a gyereken. Egy sötétkék szoknya plusz zakó ,fehér ing és nyakkendő. Kissé belebonyolódott a nyakkendőbe ,de sikeresen nézett a tükörbe amikor sikerült megkötnie. Felhúzta fekete harisnyáját és nagy acélbetétes bakancsát ,hogy azért korigáljon a kinézeten. Bár az évek során szétnyűtt steel bakancs kicsit furán mutatott az élrevasalt egyenruha mellett. -Nem baj -gondolta-Evan biztos rosszabbul nézhet ki. Beszaladva a fürdőszobába arc és fogmosás után ,próbát valami emberit kihozni arcából. Végül büszkén nézett az alkotására, egy szemhéjpúderrel ,szemceruzával és spirállal egész műveket tud készíteni. Felvette a bőrdzsekiét ,mert hűvös volt ahoz képest ,hogy nyár vége van. Belenézve a nagy tükörbe elégedett volt, bár az egyenruha méginkább kihangsúlyozta ,hogy egy szál ropi és bárki simán kettétörhetné.Szerencsére a hátán és karjain lévő tetoválásokat eltakarta.

- Na ne már te tök normálisan nézel ki - nyafogott Evan

- Te is jól festesz-hazudott ,bátyja elég különös volt. Egy nagy rasztahajú ,tetovált srác egy ilyen szerelésben ,mókásan mutatott.

-Na persze! Nézz már rám!

-Áhh ,mindegy induljunk mert elkésünk!-kiáltott rá bátyjára és betolta a kocsiba. Ma Katy viszi őket, bár Evan is tud vezetni csak lusta ,meg persze az első órán az igazgatóhoz mennek egyeztetni és oda kell Katy is.

Az iskola közel volt , Effy azon gondolkodott sétálva is mehetne.Szinte az erdő mellett ,bár még a városban ott lapult a suli. A lány régi iskolájához képest ez egy Harry Potter szintű sulinak tűnt. Nagy volt,hatalmas még talán ijesztő is. Régi épületnek tűnt ,viszont látszottak az újítások is. Besétáltak az épületbe ,majd az igazgatóihoz. Egy gyerek sem volt a folyosón ,biztosan becsengettek. Katy bíztatóan mosolygott ,Evan pedig egy ,,tessék" után benyitott. Egyáltalán nem az volt ott benn amire számított.

5.fejezet

Nem sokszor látott még ilyen házat, a régi lakásuk egy tűzlétrás panel volt ez viszont régies ,aranyos és még van egy kis kertje is.Hamar megtalálta a szobáját, bár a virágos függönyt biztosan le kell cserélni de ezen kívül tetszett neki. Az ablak a falban volt így belelehetett ülni ,képzeletében máris magát látta ahogyan kedvenc könyveit olvassa ott, feldobta még a hangulatot a nagy francia faágy a szoba közepén ,s ezt keretező szintén fa szekrények. El is kezdett bepakolni ,és berendezni mindent ,az idő pedig gyorsan telt. Nincs sok ideje szétnézni a városban ,hiszen holnap már kezdődik az iskola ,de utána meggyőződött önmagával ,hogy tanítás után felderíti ezen új földet.

Sikolyok,hangok szűrődnek mindenhonnan...mégis mintha a fájdalom sikolya egy ének lenne ,amit emberi fül még nem hallott. Látta a fényt ,de az ottlévő alakot még mindig nem, csak azt aki fogva tartja.Vajon miért álmodik erről? Mi a jelentősége? Fázik ,érzi a hideg korhadt sötét légkört mégis mintha ott sem lenne. Ha ez egy álom ,miért tud tisztán gondolkodni? Ha ez a saját álma ,miért nem tud uralkodni felette? Annyiban biztos volt ,hogy csak az egyikük látta őt ,a szinte angyali kinézetű fényes fogva tartott, aki segítségkérően bár reménytelenségtől szenvedve segítséget énekelt utánozhatatlan muzsikának tűnő hangján. A lány egy lépést sem tudott tenni ,valahogy ott volt ,de mégsem.Reménykedett ,hogy a börtönőr aki a mennyei lényet kínozza ,nem veszi észre. De semmi sem úgy történt ahogy gondolta. Megszólalt a démoni teremtmény ,hogy pontosan milyen nyelven arról fogalma sem volt ,de minden szót értett. Hangja suttogó,gonosz és lehetetlen volt , Effy hallotta a fejében , a szavak mindenhol ott voltak ,helyben ,térben ,időben ,elmében.

- Fény és sötétség leánya.Vártunk már reád.Oly nagyság rejlik te benned.Kérdés ,hogy pusztításra vagy teremtésre használod.Tudd ,hogy e szempontból nincs választásod ,ha az ellenségünket  választod ,semmi kétség ,végzünk veled, viszont ha a mi oldalunkra állsz ,hatalomra törhetsz ,megkapsz mindent ,felemelkedsz ,vagyis inkább elbuksz -mintha mosoly lett volna a hangjában ,bár biztosan félrehallotta-együtt uralkodhadsz minden pokol hercegével. Válassz hát minket ha jót akarsz magadnak,nincs sok idő!-Effy még mindig álmodott de már nem ott volt -mi a franc volt ez?-kérdezte magától -vagy ki a franc volt?,bár többes számban beszélt ,látható volt ,hogy nincs ott több személy.Felébredve dühös volt magára a sok horror nézése miatt-biztos azok miatt van-töprengett. De ezeknek az álmoknak teljesen más oka van ,amit jobb lett volna ha sosem tud meg.

4.fejezet

Gyönyörű volt, a táj ami elé tárult ámulatba ejtette.Az egész szinte nem is tűnt valóságosnak, mintha egy álomba csöppent volna. A fenyőfák egymás mellett sorakozva ,bár butaság ilyet mondani de szinte rámosolyogtak  s az ég oly kék volt mint a mesékben. Teljesen más volt mint London ,persze az ottani szürke ,esős időt is különös módon szerette, de ez az újabb város elcsábította és magához vonzta. Letekerve a taxi ablakát kellemes friss levegő özönlött be.Egy új kezdet, új élet vajon mit hoz a jövő..

- Nem hallod? Hozzád beszélek!- szólt Evan felháborodva ,de mégis mosolyogva

- Sajnálom ,mit mondtál?-húzta össze a lány a szemöldökét öszpontosított nehogy megint elkalandozzon

- Mindjárt ott vagyunk-legyintett-izgulsz?

- Nem is tudom ,inkább kíváncsi vagyok-sóhajtott

- Én is a házra, a sulira,az emberekre...mi lesz ha nem kedvelnek?

- Ha nem is kedvelnek ,biztos ,hogy nem fogják közölni veled ,valószínűleg megijednek és megsem szólalnak-nevetett

- Ilyen riasztó lennék?-mondta szomorúan ,bár ott lapult az a félmosoly is

- Majd megismernek - rakta kezét a fiú karjára -bár magam sem tudom ,hogyan fogják tolerálni a tetoválásokat és a többit-gondolkodott

- Rendben Effy ,új élet -hallgatott egy kicsit..-kezdjünk bele....végül is mi rossz történhet?-mosolygott

A lány nem válaszolt ,mert valami rossz érzés kerítette hatalmába ,,mi rossz történhet" zengtek a fülében Evan szavai, elhessegte ezt a kellemetlen gondolatot ,inkább ara koncentrált ami a taxis távozása után történt , a ház már kívülröl is elcsábította ,vajon milyen belül? 

                                                                   3.fejezet   

Effy saját szobájában aludt el miután otthagyta bátyját. A rémálmok megint rátörtek és nem hagyták nyugodni, fogalma sincs róla honnan jönnek. Ezúttal is egy különös alakot látott , aki egy ketrec mellett állt, hogy mit rejt látni nem lehetett. Csak azt az embernek nem mondható démonszerűséget látta és az mintha tudomást sem vett volna az ottlétéről, sőt úgy tűnt észre sem veszi. A lány mégis látta hogyan kínozza a ketrecben lévő dolgot ,bármennyire is erősködött és próbálkozott a fogva tartott kilétére nem derült fény. Hangokat hallott de egy szót sem tudott kivenni. 

Zihálva kelt fel, ruhája szinte rá tapadt az izzadságtól. Kinyitotta inkább az ablakot ,hogy hűvösebb legyen. Bár nyár volt az időjárás nem volt fényes. Átöltözött, elkészült majd lehozva csomagjait reggelit kezdett készíteni. A többiek is sürögtek forogtak a házban az induláshoz készülve. Végül miután nagy nehezen lecipelték cuccaikat a lépcsőn a hívott taxiba ültek be. A repülőtéren minden ember a maga dolgára ment, tömeg volt , hangok és menetrendek jeleztek az induló járatokkal kapcsolatban. A túlzsúfoltság és a hangzavar közepén Effy olyan kicsinek érezte magát. Sikeresen megtalálták a gépet amire szállniuk kell ,de sajnos családjától egy távoli helyre került.Persze gondolta-persze ,hogy két spanyolul vitatkozó néni mellé kell ülnöm-s miközben ezen dühöngött szemmel megkereste a családját, bátyja intett neki. Előkereste a telefonját és a fejhallgatót majd elindított egy random zenét.

Éppen a Metallica üvöltött a fülében amikor jeleztek ,hogy le kell szállni. Kilépve és sikeresen megtalálva a többieket  az előzőnél is zsúfoltabb  LAX repülőtér tárult elé. Taxit hívtak és miközben az ablakon kinézett egy másik világ tárult elé. Az emberek, a házak a boltok minden különbözött  a megszokottól. Az angyalok városában járt Los Angelesben.

Nem sokáig tudott örülni a látványnak mert átmentek az autópályára és nagyon-nagyon sokat utaztak. A taxis láthatóan nem örült ,hogy ennyire távol kell mennie a várostól . Egy nagy erdőhöz értek és mögötte volt a......         

                                                                          2.fejezet

 Bizony egyszer mindennek vége szakad, sajnos a nyárnak is. Bár minden tanuló számára véget ért a szünet ,és ez alól Effy sem kivétel ,neki mégis mást jelentett ez alkalommal. Az utolsó napokat barátaival töltve körbejárta kedvenc helyeit a Londonban ,sorozatmaratont tartott , sétát tett a Temzénél. -Hiányozni fog neki a hangulat , az emberek, a helyek, a francba még az a makacs időjárás is-gondolta magában. Pakolnia kellett ,de alig tudta az összes holmiját berakni a táskákba és bőröndökbe. Barátaitól már elbúcsúzott és minden ismerősétől akitől lehetett. Nem tudta mit tegyen ,rosszullét fogta el az üres szobája láttán. Mivel unatkozott úgy döntött , úgysem beszéltek már régóta megnézi mit csinál a bátyja. Nos igen Evan is örökbefogadott gyerek akárcsak Effy , de attól még bátyjaként tekint rá. Evan már 18. életévét tölti be hamarosan , szóval 2 év van köztük így általánosságban jól megvannak egymással.

Bekopogott ,majd valami gyenge válasz hallatán benyitott. A fiú szintén üres szobája ágyán gubbasztott és telefonozott barna raszta haja most elég jópofán mutatott rajta ,ahogy szerteszét állt. Tetoválások fedték a fiú karját és pirszingek az arcát ,bár külsőre mogorva alaknak tűnik de belül nagyon jószívű. Effynek is ő készítette az első tetoválását ,ami ahhoz vezetett ,hogy még több lett. Nem mintha megbánta volna őket, mindegyik egy emlékhez fűződik és nagy jelentősége van.

- Szia Eff-rövidítette a nevét ,igen általában senki sem szólítja Elizabethnek inkább Effynek vagy Effnek.

- Szia ,mit csinálsz?-kérdezte az elég egyértelmű kérdést 

- Az iskola oldalát nézem ahova menni fogunk-

- És milyen?

- Tipikus elit gimi,semmi érdekes, bár vannak ilyen hittanos órák ,amikről nemigazán tudom miket szolgálnak.-vonta vállát

- Mondd ,hogy nincs egyenruha-kérlelte

- Sajnos van, de nézd ezt a weboldalt -röhögött-lehet lovagolni és medence is van.

- Te jó ég -szörnyülködött a lány - Hogyan fogjuk mi ezt túlélni?

A fiú erre nem válaszolt inkább zenét indított ,és együtt hallgatták a Nirvana egyik albumát késő estig.

1.fejezet

 A kedvenc kávézójukban ültek Effy és Monica. Ez volt talán az utolsó alkalom amikor ráérősen iszogatták forró kakaójukat (annak ellenére ,hogy nyár volt) ,kibeszélték legkedveltebb bandáik új számait ,és össze-össze suttogtak mikor megláttak egy jóképű srácot ,persze ez csak Monicára volt jellemző Effy mindig is makacs volt e téren és még a leghelyesebb fiúkat is visszautasította. Ebben a kávézóban érezte a legjobban magát egész Londonban, lehet kissé unalmas ,de nagyon családias és mindig van valami élő zene, vagy versfelolvasás.Ő is gitározott már a színpadon ,de semmi saját számmal hanem egy Green Day feldolgozással lépett fel. Soha eszébe sem jutott volna ,hogy elhagyja ezt a várost, hiszen persze megvolt a maga varázsa ,de mégiscsak itt nőtt fel,bár a 16 nem eléggé számít felnőttnek, itt vannak a barátai ez az otthona. De a sors mégsem engedte neki az örömet ,hanem úgy hozta ,hogy új környezetben fogja találni magát. Igen szeptembertől vége szakad az ittlétének ,és az ebben a pillanatban mellette ülő Monica is szomorúan fogadta a hírt, mint akkor amikor megtudta ő maga is.

Gondolatban visszautazott pár héttel ezelőttre amikor Katy azt mondta beszélniük kell. Mindig is értékelte ,hogy Katyt és Davidet nem kell apának vagy anyának szólítania. Még babakorában fogadták örökbe és azóta nem tágítanak mellőle. Katy elmondta ,hogy el kell költözniük David munkája miatt Amerikába egy kimondhatatlan nevű kisvárosba. Effy csak hallgatott és csodálkozott amíg Katy arról mesélt milyen jónevű iskolába fog járni, és ,hogy azt mondják ott a legjobbnak.-persze ,hogy azt mondják a legjobbnak hiszen olyan kevés ember lakik ott ,hogy csak egy iskolára van szükség.

- De most akkor hagyjak itt kb. mindent ami fontos nekem? Katy ugye ezt....-dadogta lekűzdve ,hogy harag csússzon hangjába

- Sajnálom ...csak arra kérlek ,hogy próbálj meg beilleszkedni és jól érezni magad majd ott ,ez nagyon fontos lenne Davidnek és nekem.

-Persze-mondta halkan , Katy sajnálkozó világoszöld szemeibe nézve.Mindig is irigyelte Katyt szép alakja ,zöld szeme és vörös haja miatt. Bár ő sem panaszkodhatott mindenki csodálta a nagy sötétkék szemeit és a fehér bőrétől furcsán elütő fekete haját, de Effy unalmasnak tartotta kinézetét. 

Nem akarta elhagyni Londont ,ez volt a városa ,az első szerelme ,imádta a makacs időjárást, és az ottlévő furcsa embereket.

- Effy figyelsz te egyáltalán rám?-nézett morcosan Monica , egyik szemöldökét felvonva, kizökkentve a lányt a gondolkodásból.

- Igen természetesen- pillantott kábán.

- Nos akkor mit mondtam az imént?

- Ömm....-gondolkodott erősen.

- Jaj te kis álmodozó ,csak tudnám merre jársz ilyenkor...tudod ez a nyár utolsó hete és a költözésed előtt ,szeretnék egy igazi csajos búcsút.

- Rendben, mit akartál mondani az előbb?

- Azt ,hogy egy srác bámult téged az ablakon át , de már nem látom-fordította körbe a fejét.

- Mi?-vonta össze a szemöldökét

- Tök para volt, kitudja lehet hazaúton megtámad ,vagy elrabol.-mondta teljességgel nyugodtan

- Az a para ,hogy ezt faarccal tudod mondani ,és elég fura humorod van-nevetett 

Egy kis beszélgetés után hazaindultak ,köszöntek a boltos Jerrynek ,átvágtattak két utcasarkon ,majd Effyék háza felé vették az irányt. Felballagtak nagynehezen a lépcsőn később pedig TV-t nézve elaludtak. Monica párszor megütötte Effyt a párnával mert túlságosan rugdosott álmában. Persze ez normális ha az embert rémálmok gyötrik ,ráadásul olyanok amiket egy olyan ember -ha mondható annak-küld valakire mint Azazel. Viszont Effy erről semmit sem tud még ,és jobban tenné ha ez így is maradna.